Bartók Eszter 24 éves Mezőszemere "Négy éve költöztünk el egy másik faluba, és ez olyan, olyan megrázó volt. Fogtam a gitáromat, és elkezdtem játszani. Négy éve írok dalokat. Vannak ismerőseim, akik sokkal tehetségesebbek. Soha nem tanultam meg, hogy melyik harmónia melyik harmóniával illik, nekem gyermekdednek tűnik. De annyira élvezem, annyira szeretem csinálni, annyira otthon vagyok benne, hogy elfogadom. Kívácsi voltam arra, vajon tetszene-e a közönségnek, amit csinálok, ahogy énekelek és amilyen dalokat írok. Többek között ezért is jelentkeztem a műsorba." Végzős egyetemista. Kupakgyárban, szalag mellett (is) dolgozott. Lauryn Hill a zenei példaképe. Hirtelen, türelemetlen, izgulós; ugyanakkor kreatívnak, empatikusnak, rugalmasnak tartja magát. A családját és a muzsikát szereti a legjobban. Kézilabdázott. Pörkölt és gyümölcslevek. Kedvenc költője Pilinszky János. Zenész szeretne lenni. Legszebb pillanatai a karácsonyok. 3 éve van kapcsolata. Azt várja a Megasztártól, amit kap.   Biográfia Sziasztok, Bartók Eszter vagyok, és 1980. március 25-én láttam először napvilágot Mezőkövesden, két szerény, ám annál tehetségesebb, és szeretetre méltóbb pedagógus szülő második gyermekeként. Egy testvérem van, Bartók Zsolti, aki két évvel idősebb nálam. Kalandos, boldog gyerekkorom emléke nagyon erősen köt ma is ahhoz a borsodi kis faluhoz, ahol felnőttem, és amit Tiszabábolnának neveznek. Nálunk otthon mindig zene volt. Édesapám énekelte és gitározta nekünk a Beatles, Creedens meg Rolling Stones dalokat, míg édesanyám a helyi népdalkört vezette a faluban. Így a zene imádata nagyon korán jelentkezett nálam, és az évek előre haladtával mindig más-más zenei stílus ejtett rabul. Kis falu lévén szájról-szájra terjedtek a szebbnél szebb népdalok, s mivel anyukámat mindig elkísértem a próbákra, korán kiderült, hogy imádok énekelni. Így történt, hogy négy éves koromtól hét éves koromig szólókat énekeltem a népdalkörben, és népviseletben jártuk édesanyámmal az országot. Miután elvégeztem a Tiszabábolnai Általános Iskolát, az egri Dobó István Gimnáziumban folytattam tovább tanulmányaimat, humán tagozaton. Új fejezetek következtek életemben: kollégium, Kortárs Csoport, rajz szakkör, és a gimnázium hatvanfős leánykara. Felejthetetlen éveket töltöttem Egerben, a leánykarral bejártuk a világot, énekeltünk például a Notre Dame-ban is. A gimis évek alatt kezdtem verseket, novellákat írni, illetve ebben az időszakban már hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkoztam. Rajzoltam, majd e tárgyból érettségiztem is, és persze megállás nélkül énekeltem. A középiskola után a Miskolci Egyetem magyar szakára felvételiztem, de felvételem két pont híján nem sikerült, így a Nyíregyházi Főiskola tanító-magyar szakán tanultam tovább. Az volt a tervem, hogy az első év után újra megpróbálom az egyetemet, ám történt valami... Időközben Mezőszemerére költöztünk, és én elkezdtem pötyögni az édesapám gitárján, majd nem sokkal később megírtam első dalom. Aztán jött a kis szobában éneklés, a dalszerzés, és még több dalszerzés... Ekkor már jazzt, soult, funkyt, és r&b-t hallgattam, és azt hiszem, ezekben az években találtam meg a saját hangom. A főiskola első félévében egy szép napon csak bejött a koliszobámba egy gitáros, és meghallotta, ahogy gitározom, énekelek, s ezután már nem volt megállás… Az első zenekar - ahol már saját dalokat is énekeltem - Sáfránypark néven futott, majd jöttek az örömzenélések a fősulis zenekarokkal, így gondolkodás nélkül maradtam Nyíregyházán. A főiskola harmadik évében azonban kezdett szűkülni a világ, és mivel akkor már csak angolul írtam a dalaimat, úgy döntöttem újra megpróbálom a Miskolci Egyetemet, ám nem a magyar, hanem az angol nyelvtanári szakot. Sikerült, felvettek. Halasztottam az egyetemen egy évet, diplomát szereztem Nyíregyházán, majd Miskolc következett, és a Clips zenekar. A bátyám ekkor már Miskolcon élt feleségével, és természetesen állandóan zenélt valamilyen együttesben. Énekelt, gitározott, és írta saját dalait. Egyik este aztán összeültünk, és megalapítottuk a Clips zenekart. Tesóm, Csesznok Krisztián és én. Ez volt az első alkalom, hogy Zsoltival zenéltem, hogy együtt írtunk dalokat. Keserédes funkyt játszottunk, csak saját dalokat, angolul, ebben a zenekarban már gitároztam is. Minden élmény a gyerekkorunkat idézte. S ebben az időszakban indult a Megasztár című műsor a tévében, ami hatalmas lehetőségnek tűnt. A zenekar, szüleim, a barátok mind mellettem álltak, és természetesnek vették, hogy benevezzek. Így történt, hogy életemben először mutattam meg szakmai zsűri előtt a saját zenémet, és Istennek hála, sikerrel jártam. A tévés szereplés kapcsán megtalált a Tom-Tom Records hanglemezkiadó, és elkészülhetett első saját dalaimat tartalmazó nagylemezem, a Beszállókártya. Köszönöm!